January 2012
3 posts
Why did the chicken cross the road?
Plato: For the greater good.
Karl Marx: It was a historical inevitability.
Machiavelli: So that its subjects will view it with admiration, as a chicken which has the daring and courage to boldly cross the road, but also with fear, for whom among them has the strength to contend with such a paragon of avian virtue? In such a manner is the princely chicken's dominion maintained.
Hippocrates: Because of an excess of light pink gooey stuff in its pancreas.
Jacques Derrida: Any number of contending discourses may be discovered within the act of the chicken crossing the road, and each interpretation is equally valid as the authorial intent can never be discerned, because structuralism is DEAD, DAMMIT, DEAD!
Thomas de Torquemada: Give me ten minutes with the chicken and I'll find out.
Timothy Leary: Because that's the only kind of trip the Establishment would let it take.
Douglas Adams: Forty-two.
Nietzsche: Because if you gaze too long across the Road, the Road gazes also across you.
Oliver North: National Security was at stake.
B.F. Skinner: Because the external influences which had pervaded its sensorium from birth had caused it to develop in such a fashion that it would tend to cross roads, even while believing these actions to be of its own free will.
Carl Jung: The confluence of events in the cultural gestalt necessitated that individual chickens cross roads at this historical juncture, and therefore synchronicitously brought such occurrences into being.
Jean-Paul Sartre: In order to act in good faith and be true to itself, the chicken found it necessary to cross the road.
Ludwig Wittgenstein: The possibility of "crossing" was encoded into the objects "chicken" and "road", and circumstances came into being which caused the actualization of this potential occurrence.
Albert Einstein: Whether the chicken crossed the road or the road crossed the chicken depends upon your frame of reference.
Aristotle: To actualize its potential.
Buddha: If you ask this question, you deny your own chicken-nature.
Howard Cosell: It may very well have been one of the most astonishing events to grace the annals of history. An historic, unprecedented avian biped with the temerity to attempt such an herculean achievement formerly relegated to homo sapien pedestrians is truly a remarkable occurence.
Salvador Dali: The Fish.
Darwin: It was the logical next step after coming down from the trees.
Emily Dickinson: Because it could not stop for death.
Epicurus: For fun.
Ralph Waldo Emerson: It didn't cross the road; it transcended it.
Johann von Goethe: The eternal hen-principle made it do it.
Ernest Hemingway: To die. In the rain.
Werner Heisenberg: We are not sure which side of the road the chicken was on, but it was moving very fast.
David Hume: Out of custom and habit.
Jack Nicholson: 'Cause it [censored] wanted to. That's the [censored] reason.
Pyrrho the Skeptic: What road?
Ronald Reagan: I forget.
John Sununu: The Air Force was only too happy to provide the transportation, so quite understandably the chicken availed himself of the opportunity.
The Sphinx: You tell me.
Mr. T.: If you saw me coming you'd cross the road too!
Henry David Thoreau: To live deliberately ... and suck all the marrow out of life.
Mark Twain: The news of its crossing has been greatly exaggerated.
Molly Yard: It was a hen!
Zeno of Elea: To prove it could never reach the other side.
Chaucer: So priketh hem nature in hir corages.
Wordsworth: To wander lonely as a cloud.
The Godfather: I didn't want its mother to see it like that.
Keats: Philosophy will clip a chicken's wings.
Blake: To see heaven in a wild fowl.
Othello: Jealousy.
Dr. Johnson: Sir, had you known the Chicken for as long as I have, you would not so readily enquire, but feel rather the Need to resist such a public Display of your own lamentable and incorrigible Ignorance.
Mrs. Thatcher: This chicken's not for turning.
Supreme Soviet: There has never been a chicken in this photograph.
Oscar Wilde: Why, indeed? One's social engagements whilst in town ought never expose one to such barbarous inconvenience - although, perhaps, if one must cross a road, one may do far worse than to cross it as the chicken in question.
Kafka: Hardly the most urgent enquiry to make of a low-grade insurance clerk who woke up that morning as a hen.
Swift: It is, of course, inevitable that such a loathsome, filth-ridden and degraded creature as Man should assume to question the actions of one in all respects his superior.
Macbeth: To have turned back were as tedious as to go o'er.
Whitehead: Clearly, having fallen victim to the fallacy of misplaced concreteness.
Freud: An die andere Seite zu kommen. (Much laughter.)
Hamlet: That is not the question.
Donne: It crosseth for thee.
Pope: It was mimicking my Lord Hervey.
Constable: To get a better view.
Yeats: She was following the Faeries that sang to her to come away with them from the dull, bucolic comfort of the farmyard to the waters and the wild.
Shelley: 'Tis a metaphor for the pursuits of man: though 'twas deemed an extraordinary occurrence at the time, still it brought little to bear on the great scheme of time and history, and was ultimately fruitless and forgotten.
Tolkien: Chickens are respectable folk, and well thought of. They never go on any adventures or do anything unexpected. One fine spring day, as the chicken wandered contentedly around the farmyard, clucking and pecking and enjoying herself immensely, there appeared a Wizard and thirteen Dwarves who were in need of a chicken to share in their adventure. Reluctantly she joined their party, and with them crossed the road into the great Unknown, muttering about how rude the Dwarves were to take her away on such short notice, without even giving her time to brush her feathers or fetch her hat.
Fuck Yeah József Attila: József Attila: Szürkület →
fuckyeahjozsefattila:
Ez éles, tiszta szürkület való nekem. A távolban tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt. A tárgy-egyén mind elválik a többitől, magába mélyed és talán megsemmisül. Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm, de mint az eb, melyet gazdája megszidott s kedvetlenül borong a rideg udvaron s ha…
Márton László: Árnyas főutca
“Petőfi utolsó versétől a mi történetünkig nem egészen száz év telt el, s ezalatt nemcsak az vált magától értetődővé, hogy becsülete van a hazánknak, hanem az is, hogy az emberi élet rongy, s meglehet ugyan, hogy a sehonnai bitangok ragaszkodnak rongy életükhöz, olykor megpróbálják más rongy életét megmenteni vagy legalább megkímélni, csakhogy bölcs politikusok az ország felelős vezetői...
December 2011
2 posts
1 tag
J. Keats: December éje zordon
December éje zordon,
de boldog vagy, te fa,
egy ágacskád se gondol
dús zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
ha majd tavasz fuvall.
December éje zordon,
de boldog vagy , patak,
vized nem arra gondol,
hogyan sütött a nap:
elönt édes felejtés,
kristály habod se lejt, és
sosem gyötör kesergés,
a fagy panaszt se hall.
Bár ezt tennék a drága
leányok...
September 2011
1 post
1 tag
Atyai pofon
felfeles:
Csatt.
Váczi Lajos verse. Ez felolvasáson viccesebb, mert több pátoszt csempész bele, de így a (FÉL) Feles - a napi rövid mai posztjaként is megállja a helyét.
August 2011
1 post
Esik az Aranypart nézettsége - Hírcsárda - Pusztán... →
June 2010
7 posts
4 tags
6 tags
Rosz Bor
Igyunk, barátim, szomjas a világ, Kivált a költő, aki tollat rág. Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt, Igyuk meg hát ez átkozott italt. Csapláros, méregkeverő! Ne pislogj; jobb bort adj elő. Cudar biz ez, de ám igyunk, Hiszen magyar költők vagyunk.
Gyalázatos bor! ilyet iddogál Magyar hazánkban ifju s agg szakáll, Kivévén a bölcset meg a papot: A költő versben lát csak jó...
2 tags
Míg apró voltam, csöpp gyerek,
Na nézd csak, már megint hogy zuhog –
Még jól...
– Shakespeare: Vízkereszt vagy bánom is én (Nádasdy fordítás)
Mind el, csak Feste marad, énekel
(via hamadryas)
2 tags
Szovjet toll
szarazene:
lev tolsztoj = szovjet toll mihail lermontov = holmi almot verni anton csehov = cseh vonaton makszim gorkij = krimik szmogja fjodor dosztojevszkij = DJ Ifj. Szovjetorosz Kord alekszandr szolzsenyicin = annyi klassz dolcsi rezzen alekszandr puskin = senki szar punk dal viktor pelevin = lev pont kiveri
8 tags
Ernst Jandl - szaró férfi
Ernst Jandl - szaró férfi
nadrágját leeresztve ül
és nézi meztelen térdét
és megtörténül benne vele belőle
életfogytiglan mindig ugyanaz ugyanaz ugyanaz
1977
1 tag
May 2010
56 posts
2 tags
“VÉGE A KARTHAUZINAK”
;)
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Oh az emberi nem el fogja érni nemes célját! - Századok fognak múlni, sok ivadék...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Szeressetek, Óh
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Regény az élet
“Regény az élet; ki türelmét nem vesztve, lapot lap után lelkiismeretesen végig olvas, minden beszélgetésen átmegy, minden leírást az utolsó gombig összeállít, s csak egy lappal sem néz tovább, mint kellene: az kielégítve érezheti magát olvasása között. Oh de vannak türelmetlen olvasók is, vannak, kik e nagy könyv első lapjainál már vége után tekintenek, kik mindent, mi benne érdekes, előre...
1 tag
Éljen, éljen a bor, gin, brandy!
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
a szerelem költészet, mely eltűnik, vagy hazugság, melyet végre felfedezünk,...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
ereszkedjél le hozzájok és sárba vonnak ...
“Állj magasan, s a távolból feltekintve hozzád, parányinak fognak hirdetni; ereszkedjél le hozzájok és sárba vonnak; legyenek nagy eszméid - bolondnak, legyen szíved - hígvelejűnek mondanak; törd szét láncaikat, s panaszkodni fognak, hogy megsérted karjaikat; vezesd győzelemhez, s gyűlölnek sebeikért; adj nekik egy nagy igazságot, s átkoznak, hogy elvevéd csalódásaikat; vezesd egy szebb...
1 tag
Praktikus a kor, melyben élünk, s a szülék nem engedhetik, hogy világos...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
De szerelem kell e kebelnek, szerelem; mit az élet egyebet ad, őt ki nem...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Rejtélyes értelmű könyv a világ, bánatot találni minden lapon s vigasztalást;...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Egy kis tudományos világfájdalom?
“Boldog? Olvasd Faustot, hol nemünknek egyik leghatalmasabbja önszenvedéseit letevé; nézz egyet azon szerencsétlenek közül, kiket a tudásvágy nagy átokként megragadott, kik merészen kinyujtva kezöket az ismeretfa tiltott gyümölcse után, mint emberelődeink paradicsomukat, úgy azon kis örömet is elveszték, mi még e földön számukra megmaradt, s vajjon kívánkozol-e a babér után, mely homlokát...
1 tag
S vajjon érdemes-e hát nagy célokért fáradni; érdemes-e csak egy percnyi életet...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
S így foly kor kor után...
“S így foly kor kor után; minden új eszme, mely feltámad, elrontja azt, mely előtte uralkodott, hogy később hasonló módon enyésszék el. Mint a hernyó, mely befonja magát és sötét nyugalomban vesztegel, míg órája eljött, s akkor önművét szétrontva, mint lepke emelkedik: ilyen az emberi nemnek élete; minden kornak megvagyon eszméje, melybe magát befonva egy ideig nyugszik; mindenik széttöri...
1 tag
s nem balgatagság-e hát remélni e világon...
“…s nem balgatagság-e hát remélni e világon, hol nemcsak a gyűlölés, hanem maga a szeretet is oly nehéz sebekben vérezteti kebleinket; hol barátaidnak nem elég, ha boldognak látnak, de hol mindenki azt kívánja, hogy úgy légy azzá, mint ő képzelé; hol híveid kegyetlen jószívűséggel addig fáradnak, addig tanácsolnak, míg átlátod, hogy mit kincsnek tartál, becstelen, de a nélkül, hogy...
1 tag
Az emberi nem története szomorú gondolatokkal...
“Az emberi nem története szomorú gondolatokkal tölti lelkünket, de ha annyi szenvedések között, e bús világon, hol egy nap nem mulik a nélkül, hogy változásaival milliókat szerencséjüktől meg ne fosztana, s mégis évezredek után nemünk ugyanazon kínokat tűri; hol mint egy nagy tapodó-malomban járunk szüntelen s nem haladunk; hol, mint egy nagy pusztaságon, melyet mindenfelől ég körit, melynek...
1 tag
Nézd e kor nagy férfiait...
“Nézd e kor nagy férfiait, s ha felejtheted, hogy körülötted egy nép könnyezik, mosolyogj nyomorultságukon. Nézd csak a hatalmas versenyzőket, kik egy miniszteri tárcáért futnak; nézd pártolóik nagy sorát, kik, miként vagy egytől vagy mástól várják hasznukat, zúgnak s tapsolnak, örvendenek s aggódnak, ha egy vagy más közelíte céljához; s nézd körülötte a népet, mely hideg közönyösséggel...
1 tag
a e szegény nemet látod
“Tekints magad körül, s vajjon ha e szegény nemet látod, vérezve ezer sebből, eltörpülve egy évezredes zsarnokság nyomasztó terhe alatt, remény nélkül, ha a földön körülnéz, hol elnyomói csak a sírt hagyták meg vigasztalásul számára; remény nélkül, ha föl az égre tekint, mert hite elveszett; vigasztalás nélkül mindig s mindenütt, csak gyűlölésében, mellyel elnyomóira tekint, s a...
1 tag
Szegény emberek!
“Szegény emberek! évekre osztjátok élteteket; napokra s órákra, mintha nem bírva az egészet, könnyíteni akarnátok terheteken. Mint a szerencsétlen játékos, ki mindenét veszté, álltok új évetek elébe, bizodalommal, mert hisz annyi veszteség után végre nyernetek kell, azt gondoljátok; hivékeny hitelezőkként engedtek új s új határidőt sorsotoknak, mely az ígért szerencsét eddig nem adta meg, s...
2 tags
Minden hallgat
(a Karthauzi-nap folytatása) ;)
“Minden hallgat - csak befagyott ablakom rezgése s az északi szél, mely néha hosszú jajgatásként felszólal, szakítják félbe a nagy, végetlen csendet. - Lelkem szomorú - szomorú mint a tér, melynek elfonnyadt virágzását a tél eltakarta hóleplével, mint a borongós ég, melynek ködéből csak itt-ott merülnek ki egyes csillagok, mint e nagy téli természet, mellyel...
1 tag
Oh ti gazdagok, ti fenségesek, kik az élet magasabb polcain álltok, elég elmések...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Egy óra s mivé lett!
“Egy óra s mivé lett! Rokonai elosztják birtokát, szolgái tisztelet nélkül ide s tova hurcolják testét, s a dög, melytől mindenki irtózva elfordul, kivitetik a nagy rothadás terére, vagy talán rokonabb por közé, hogy feledve hamvadjon. S ez volna azon cél, mely után annyit fáradunk? annyi szenvedés, annyi áldozat után semmisedés? Ez az egyetlen jutalom, mely pályánk végén reánk vár, hogy...
1 tag
Kinek öröme nincs, annak legalább valami kell, mit sirathasson
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Egy porszem, mely a nap sugaraiban feltűnt
“mily nyugodtan folytatja mindenik szokott munkáit vagy örömeit, miként nem változott semmi a társaságban, mióta boldogtalanná lettél, s tanuld, mi kevés vagy az emberek között. Egy porszem, mely a nap sugaraiban feltűnt, s mikor sötét lőn fölötte, elveszett. S minek hát e magas vágy, mely lelkünket eltölti? minek annyi fenséges remény, s e lélek, mely ereje csalfa érzetében akarni mer? Ha a...
4 tags
Ez életben, hol annyiszor csalódunk, nem jó hajónkat egy horgonyra bíznunk; nem...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
A szabadság s uralkodás eszméi közel állnak egymáshoz, s ha majdnem minden...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
El valék határozva
“az öngyilkost pokollal fenyegetik; s én hallgassak erre? s én higgyek beszédeiknek, ha rólad, mindenható, ki engem e földre teremtél, azt mondják, azt merik mondani, hogy kínaimon gyönyörködöl s örökre büntetni fogsz, mert fájdalmaimat nem türhetém tovább. Oh az istentelenek! ha nem örömnek teremtetted világodat, vajjon keserű gúnnyal ily szépnek alkottad volna-e, vajjon ily bájló csodákkal...
1 tag
a részvétet keressz, s néha egy baráti tekintet vagy egy szív kell szívednek,...
– Eötvös József - A Karthauzi
1 tag
Mint a gyermek, ki mihelyt tőle játékait elvevéd, pillanatnyi sírás után...
– Eörvös József - A karthauzi
1 tag
a végzet, lassanként tanít emberismeretre,
”[…] a végzet, lassanként tanít emberismeretre, hogy bírni tanuljuk a szörnyű tudományt; elébb egy ember csal, s a seb, bármily nehéz, kigyógyul, s szívedet megkeményíté héjagával; később többeken tanulsz kételkedni, kedvenc eszméid egyenkint eltűnnek előtted s elbírod, mert már kevésbé bíztál; utóbb barátaid elhagynak, s csak végre látod, hogy kedvesed is csalfa volt, és senkiben...
1 tag
Az asszonyi szív nem oly tudomány, melyet huszonkét esztendős korunkban...
– Eötvös József - A karthauzi
1 tag
A szegénynek a szerelem csak kínokat hoz; mint amaz utas, ki a pusztában...
– Eötvös József - A karthauzi
3 tags
s felébredék, mint proletárius
Láttam az embereket, e szorongatott sokaságot, mely között senki sem állhat a nélkül, hogy társát ne nyomná. Reméltem egy dicső jövőt, s láttam a multat, mely múlni nem akar, e százados szégyenbélyeget, melyet a történetek arcainkra nyomtak, s melyet milliónyi könny s annyi nemzet vére le nem moshatnak; álmodoztam mint Isten képmása, s felébredék mint proletárius.
Eötvös József - A karthauzi...
2 tags
Az emberi nem sorsa nem leend boldogabb soha s a jövő ivadék tűrni fogja azt, mi...
– Eötvös József - A karthauzi
5 tags
Boldog kor, hol a szív még vétkesnek tartja magát, ha azt, mit később...
– Eötvös József - A karthauzi
3 tags
Az élet nagyobb pillanatai nem a külvilágtól függnek, e világ csak festéktáblája...
– Eötvös József - A karthauzi